A permakultúra az emberi élőhelyek és rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat veszi mintául. A cél, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal , a többi emberrel és bolygónkkal. Alapelvei a Földről és az emberekről való gondoskodás és a javak igazságos megosztása. Ötvözve belső bölcsességünket, a modern technológiát és a természet mintáinak megfigyelését a permakultúra olyan rendszereket alkot, melyek javítják az élet minőségét, és közben nem szennyezik vagy károsítják a Földet.
A permakultúra szót és fogalmat a „permanens”, vagyis állandó és a „kultúra”, megművelés szavakból alkotta a hetvenes években az ausztrál Bill Mollison és David Holmgren. Alapelveik nem újak, valójában minden, évezredekig a természettel harmóniában élő népcsoport ezek szerint működött, korunkban viszont elnyomja őket a haszonra, termelésre, profitra hajtó üzleti életszemlélet – civilizációnk uralkodó szemlélete.
“A permakultúra a természetre mint útmutatóra tekint, holisztikusan gondolkodik, megoldás- és nem probléma központú, együttműködéseken és kapcsolódásokon alapul, bőséget és harmóniát hoz létre.” (Looby Macnamara „People and permaculture”)
„A permakultúra központi célja, hogy csökkentsük negatív ökológiai hatásunkat. Pontosabban, hogy a negatív ökológiai hatást pozitívval cseréjük fel.” Patrick Whitefield
Lásd még: