„Egy szép napon lehet, hogy felébredsz és ráeszmélsz, hogy a természet benned van, a „belvilágod” részeként. Nem te vagy a természet része, hanem a természet a te részed. Ezért hát úgy bánsz a természettel, mint a saját tüdőddel, a saját veséddel. A környezetvédelmi erkölcs onnantól spontán módon fakad a lelkedből…” (Ken Wilber – A Működő Szellem Rövid Története)
„Amikor begyógyítjuk a Természettől való különállásunk sebét, akkor a morál és az etika rajtunk kívül álló kötelező erői feleslegessé válnak, mert spontán módon ébred fel a vágyunk egy ökologikus életre. Tetteinkkel a Természet részévé válunk, mely saját magát védi.” (Kerr, M. and Key D. – The ecology of unconscious)