Végy részt bolygónk gyógyításában!
A Föld Én Vagyok mélyökológia önismereti műhely
Egy napon arra ébredtél, hogy nem érted, miért tesszük tönkre bolygónkat? Elkezdted kis lépésekben megváltoztatni az életed? Szívesen tennél még többet, de nem tudod, mi lehetne az? Úgy érzed, kicsi vagy, hogy egyedül megváltsd a világot?
A műhely önismereti tanulás, melynek során újraértelmezzük a Természethez fűződő kapcsolatunkat, és megtapasztaljunk önmagunkat, nem mint elkülönült egyént, hanem mint az Élő Ökoszisztéma részét. Együtt feltárjuk korunk és Földünk ökológiai, társadalmi állapotával kapcsolatos gondolatainkat, érzelmeinket és elinduljunk azon az úton, melynek során mindezt pozitív, cselekvő energiába fordítjuk.
A műhely Joanna Macy „Work That Reconnects” csoportmunkájára épül, mely a rendszerelméletben, társadalmilag felelős spiritualitásban és a mélyökológia filozófiájában gyökerezik.
Korábbi “A Föld Én Vagyok” műhelyeink:
- „Passion For The Earth” nemzetközi ifjúságseítő képzés, Máriahalom, 2011 április
- “Tégy Az Emberért!” Információs és Továbbképzési központ, Budapest, 2011. december 10.
- Maitréja Buddhista Meditációs és Oktatási Központ, Budapest, 2012. április 27.
- Ökopolitikai Nyári Egyetem, Bodajk, 2012. augusztus
- “Oktatás a fenntarthatóság szolgálatában” a Tempus Közalapítvány konferenciája, Budapest, 2013. május 23.
- Partnerség a Helyi Kisközösségek Nonprofit Kft.-vel, 10 hónapos évente induló “Humánökológia” tanfolyamukon egynapos mélyökológia műhely tartása a résztvevőknek 2014 óta
Résztvevők beszámolói:
Kondora Dóra beszámolója a Szatyor Hírlevél 2. számának 10. oldalán olvasható.
„A mikor az emberben vannak gondolatok, érzések, és találkozik egy csoporttal, ahol kb. mindenkiben ugyanezek fogalmazódnak meg, az valami olyan Energiát, Reményt, Szeretetet, Lelkesedést generál, h az hihetetlen!! és állandóan vagyis egyre többször ezt tapasztalom és annyira jó, és annyira hálás vagyok ilyenkor-ezúttal Nektek+ a Csoportnak 🙂 Nagyon köszönöm!”
„Nagyon fellelkesítettetek, hogy van aki végre ilyesmivel foglalkozik. Mindig olyan képem volt a környezetvédőkről, hogy olyan dühös emberek akik a belső konfliktusaikat vetítik a külvilágra, és így nem lehetnek hitelesek. Most szombaton nagyon megörültem, hogy van módszer ennek a belső konfliktusnak az oldására, meg hogy vannak hiteles törődő emberek.”
„…le akartam vinni a szemetet, de a szemétledobó eldugult, és ott álltam a panel szemétledobójában a nyolcadikon két kisebb zsáknyi szeméttel a kezemben, és láttam, hogy már gyűlnek a ledobó mellett a szemeteszsákok. Valaki nem tudta ledobni, hát otthagyta a szemetét. Na szép, de mondom majd én! És ott szenvedtem vele tíz percig, hogy megigazítsam, de nem tudtam ledobni a szemetem. A szemétledobó ajtaja csak résnyire nyílt, piszkáltam, rángattam, tuszkoltam… de nem sikerült, hát most mit csináljak, ilyen előfordul itt gyakran, van egy takarító, vagy ő vagy valaki mindig megszereli, én nem tudtam. Ez sokszor megtörtént már itt. Valaki majdcsak megoldja… helyettem. És fogtam magam, otthagytam én is a szemetemet és visszamentem a lakásba. Közben azon tűnődtem hogy milyen buta dolog ez, és hogy vajon ezt most a dühhöz vagy a szomorúsághoz sorolnám, hogy ezt sem tudtam megoldani, és nem tudtam mit csinálni a szemetemmel. Gondosan visszacsuktam a lakásajtót, de mire beértem a szobámba, azon nyomban vissza is fordultam. Pont erről volt szó egész délelőtt! Visszamentem és levittem a másik otthagyott szemetét is a sajátommal együtt egy szinttel lejjebbi ledobóba. És ezt azért, mert nem akartam a köztetek kialakult jó lelkiállapotomat azzal elveszíteni, hogy nem a leghelyesebb dolgot cselekszem, amit lehet. A szemétledobót nem tudtam megjavítani, és ez bosszantott és elkedvetlenített, annyira, hogy pont úgy otthagytam a szemetemet, mint az előttem ott járó, akit megítéltem emiatt. És én is azt gondoltam, hogy majd más megoldja helyettem. De a rendszert nem kell tudni megjavítani, nem ez a felelősség, hanem az hogy amit meg lehet tenni, azt meg kell, ha kicsi akkor is és abban tényleg meg lehet nyugodni.
És ezt azért tartottam fontosnak, és azért lett ez az eset ilyen élményszerű nekem, mert egy ilyen alkalom mint a mai pont azzal segít, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódodat, a cselekvésedet, a reagálásodat apró dolgokhoz. Aztán nagy dolgokhoz is. Ezt most nagyon élesen észrevettem ebben. És pont az érzelmeim miatt (az érzelmeim tudatosulása miatt) voltam hajlandó másodjára is kimenni a lakásból és visszamenni az egyszer már otthagyott szemetemhez. És ennek most nagyon örülök – nem a szemétledobás sikerének – hanem hogy észrevettem magamon ezt a gondolkodás-mintázatbeli változást.”